Ideje van...

Mindennek rendelt ideje van, olvashatjuk a Prédikátor könyvében és bár ez így leírva nincs benne, de ideje van a döntésnek és a várakozásnak is.
Számomra minek van most az ideje?


                 Az idő sürget,
               Jézus,
                 az emberek   harcolnak
                                      bezárkóznak   gazdagságukba
                                                             közömbösségükbe
                                                             reménytelenségükbe
                                       saját világukba rendezkednek be
                  Az idő sürget,
                                        Jézus,
                                         és Te vársz,
                                         engem vársz…
Vársz, ahogy a kiszáradt ajkak
a frissen és elevenen feltörő forrásvízre
egy forró nyári napon
Vársz, mint a hegyek közt eltévedt éhező
a kenyérre,
Vársz, mint a bárány,
akit a vágóhídra visznek
Vársz, mint ágyán a vőlegény
            a nászéjszakát
Vársz, mint az atya a fiát,
akit szeret
Vársz, ahogy csecsemő
az anyamellre
Vársz, mint a leprás
a gondoskodó kézre
Vársz, mint a gyötrődő
egy éltető pillantásra
Vársz, mint a tűz
a fára és az áldozatra
Vársz, mint a megfeszített,
            aki testét és vérét adta

Vársz,
            Jézus,
Vársz haláltusádban
Vársz engem,
hogy átjárd életem csendes álmosságát
hogy átformálj
abban a kegyelemben
ami Te vagy
hogy újjáéleszd a világot
életeddel.
Vársz engem, Jézus.
                                    (Jean Vanier)

Sacré-Coeur, Paray Monial


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések