2018. máj. 22.

Examen


"Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.
Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten."
Márai Sándor

  •  Hol tapasztaltam meg Istent a mai napomban?
  • Mit értettem meg jobban magamból, a világból, Istenből az elmúlt időszakban?
Hálát adhatok mindezért, legyenek bár örömteliek vagy fájdalmasak a tapasztalataim. 

2018. máj. 15.

A szív a beszédünk forrása


Május 16-án emlékezünk Nepomuki Szent Jánosra, aki az 1300-as években élt Csehországban. Pappá szentelése után jogot tanult, majd a prágai érsek általános helynöke lett. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot, egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A bizalmatlan király szerette volna megtudni Nepomuki Jánostól felesége gyónásainak tartalmát. Mivel János nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot, a király elfogatta, kegyetlenül megkínoztatta, és végül a Károly hídról a Moldva folyóba dobatta. Földi maradványait a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyezték nyugovóra.
Most, 625 évvel később milyen üzenete lehet Nepomuki Szent Jánosnak korunk embere számára, számunkra? Ő egy kedves szent a múlt ködéből vagy életének van még aktuális üzenete?
János 48 évesen azért szenvedett mártírhalált, mert nem adta ki egy másik ember titkát. Ha ezt lefordítjuk a mi életünkre, ő a diszkréció szentje, aki nem pletykálja ki embertársát.
Ferenc pápa beszédeiben rendszeresen és határozottan óv bennünket a fölösleges, gonosz beszédtől, a pletykálkodástól. A hegyi beszéd radikális kijelentései között találjuk Jézusnak ezt a felhívását: „Legyen a ti beszédetek igen, igen, nem, nem" (Mt 5,37), és hozzáteszi: „ami ezeknél több, a gonosztól van". Ez nem azt jelenti, hogy aki másokkal vagy másokról beszélget, az rossz úton jár, hiszen szükségünk van arra, hogy véleményt alkossunk a világról és a többi emberről. Akár úgy is mondhatjuk, hogy a pletyka az emberi természet része. Mindig volt és lesz is.
A kérdés az, hogy milyen szívvel fordulok oda a társaimhoz. Hogy a jót vagy a rosszat akarom észrevenni a másikban? Örömet okoz-e, fontosabbnak érzem-e magam azzal, hogy gonosz híreket „szállítok” másokról? Beszédem megoszlást, ellenségeskedést szül-e vagy békét és egységet?
Forrás: Pinterest
Aki a lelkében szegény, szelíd, irgalmas, aki tiszta szívű, aki békében, egységben él Istennel és önmagával, az az ember békességszerző.
Ha a mai napra előretekintünk, kérhetjük Nepomuki Szent János segítségét ahhoz, hogy figyelmesebbek legyünk arra, hogyan és szívünk milyen szándékával beszélünk másokról. Talán közelebb kerülhetünk a Hegyi beszéd tanításához, ami azt tanácsolja: „Legyen a ti beszédetek igen, igen, nem, nem"
Tornya Erika rscj

2018. máj. 7.

Hűség, a nehézségek ellenére


Azt hiszem, Philippine igencsak meg lenne lepődve azon, mekkora csodálatot vált ki belőlünk és hogyan isnpirál bennünket. Amikor évekkel ezelőtt először hallottam róla, az a vágya ragadott meg, hogy misszionárius legyen. Az fogott meg, hogy miközben oly sok tennivaló volt a saját hazájában is, a korabeli társadalom sürgető szükségletei ellenére messzebbre tekintett a saját horizontján, és "a föld legvégső határáig" el akarta vinni Jézus Szívének szeretetét.
 Mindig is azt gondoltam, kockázatos dolog, bátor elhatározás mindent hátrahagyva átszelni a végtelen óceánt, tudva hogy szinte lehetetlen a visszatérés. Csodáltam a bátorságát, és azt a mély vágyat, ami azt a bátorságot táplálta, hogy nekiindult az útnak.
Most, évekkel később, felfedeztem, hogy azért csodálom leginkább, ami ezután történt: a gyakorlati nehézségek, amelyek megérkezése után az új országban várták, a szenvedés, hogy a nővértársai nem értik meg, hogy annyit kellet várnia, míg végre a bennszülöttekhez mehetett, amire mindig vágyakozott, és hogy képtelen volt megtanulni a nyelvüket. Akadályokkal teli élete során Philippine mindvégig Jézus szeretetébe volt belegyökerezve, ez a szeretet indította erre a kalandra, és kísérte a nyilvánvaló kudarcok idején.
Forrás: rscjinternational.org
Mikor arra gondolok, hogyan lehetünk ma hűek a karizmánkhoz, csodálattal tölt el Philippine merészsége. Imádkozom, hogy legyen meg bennünk is az a képessége, ahogyan kitartott a nehézségek ellenére, hogy mi is kitartsunk, jelen maradjunk abban a valóságban, ami feltárja előttünk a saját határainkat. Tudjunk nyitottan viszonyulnia a félreértésekhez és a hibákhoz, hiszen ezek is szent teret tárnak fel előttünk. Annak szeretetét fedezhetjük fel általuk, Aki szeret bennünket és azt akarja, hogy életünk bőségben legyen, hogy megoszthassuk azt Isten minden gyermekével.

Paula Grillo, RSCJ, Province of Argentina-Uruguay