2017. jún. 29.

Öröm



Az öröm a spirituális élet elengedhetetlen része. Bármit gondoljunk vagy mondjunk is Istenről, ha nem tudunk örülni, gondolataink és szavaink nem fordulhatnak termőre. Jézus felfedi előttünk Isten szeretetét, hogy mi is vele örülhessünk, s örömünk teljes legyen. Az öröm annak a tudásnak a megtapasztalása, hogy feltétel nélkül szeretnek bennünket, s ezt a szeretetet semmi – betegség, kudarc, érzelmi megrázkódtatás, elnyomás, háború, sőt a halál – sem veheti el.
Kép forrása: FB/Life is

Az öröm nem azonos a boldogsággal. Számos dolog miatt érezhetünk boldogtalanságot, de közben örülhetünk, mert az öröm Isten irántunk mutatott szeretetének ismeretéből ered. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha szomorúak vagyunk, nem örülhetünk, ám az olyan ember számára, akinek életének középpontjában Isten áll, a bánat és az öröm egymás mellett is létezhet. Nem könnyű ezt megérteni, de ha a bennünket legmélyebben érintő élettapasztalatainkra gondolunk – például amikor tanúi voltunk egy gyermek születésének vagy egy barátunk halálának –, a nagy szomorúság és a nagy öröm gyakran kéz a kézben jár. Sokszor a bánat kellős közepén felfedezhetjük az örömöt is. Életem legfájdalmasabb időszakaira úgy emlékezem vissza, mint olyan időkre, amikor egy nálam sokkal hatalmasabb lelki valóságra döbbentem rá, s ennek hatására a fájdalmamat reménység hatotta át. Azt is ki merem jelenteni, hogy „Bánatom volt az a hely, ahol megleltem az örömömet.” Mindezzel együtt a spirituális életben semmi sem következik be önmagától. Az öröm sem történik meg velünk csak úgy. Választanunk kell, és e mellett a döntésünk mellett mindennap ki kell tartanunk. Ez a választás azon a tudáson alapul, hogy Istenhez tartozunk, Istenben menedékre és biztonságra lelünk, s Istent semmi, még a halál sem veheti el tőlünk.


Nouwen: Itt és most

2017. jún. 20.

Szerethető vagy

Ha a Jézus Szíve tiszteletre gondolunk, valószínűleg a nagymamáink imakönyvében lapuló, megfakult szentképek jutnak eszünkbe, melynek egyik oldalára egy pirosan lángoló szívű Jézust nyomtattak, a másik oldalán pedig felajánló ima olvasható. Vagy a templomok nyitott mellkasú szobra, esetleg a vasárnapi hirdetések, melyek az első péntekre hívják fel a figyelmet. Milyen összefüggésben lehet ez a személyiségünk központjával és a szeretettel?


A 20. század egyik legjelentősebb teológusa, Karl Rahner Siehe dieses Herz (Nézzétek ezt a Szívet) című munkájában arról ír, hogy az emberiségnek vannak ős-szavai. Olyan szavak, amelyek az emberlét lényegét, az Istenhez fűződő elválaszthatatlan kapcsolatot fejezik ki. Ilyen kifejezés a szív is, ami a teljes személyiséget jelenti, az ember belső központját, centrumát. A személyiség legbelső központjában alapvető dolgok megtörténésére van lehetőség, ilyen az intimitásra való képesség, a vágyakozás, a választás, a szeretet, a vétkezés és az önátadás, a megsebződés. Rahner értelmezésében Jézus Szíve szimbolizálja az Atya felé irányuló szeretetét és Isten szeretetét közvetíti az emberiség, mindannyiunk számára. Ez a szeretet nem romantikus vagy idealizáló. Ez a szeretet Jézus Atyjának való bátor önátadása a bűn homályával, az erőszakkal és a halállal szemben.
(...)


Kép: A Szív 2015. június
A Jézus Szíve tisztelet nem a múlt része. Nem csupán nosztalgikus, szirupos imaforma. Isten most is azt üzeni: „Szerethető vagy. Nagyon szeretlek, vágyom kapcsolatban lenni veled.” Nem az érzelmeken van a hangsúly. Szent Barat Magdolna Zsófia, a Sacré Coeur nővérek alapítónője szerint érzelmek és tettek egysége: „A Szent Szív tisztelete nem külsőség, hanem ez az Élet. A Jézussal való egyesülés a testvéri szeretetben rejtőzik, és ez a Lélek gyümölcse mindegyikőjükben (Amiens, 1843).” A Jézus Szíve tisztelet az evangélium szerinti életet jelenti. Nem egy ünnepi érzés, hanem a konkrét hétköznapokban megélt testvéri szeretet. A Jézus Szívét tisztelő ember Jézust szemléli. Az evangélium által megismert Jézussal személyes kapcsolatban van, engedi, hogy a Szentlélek átformálja. A Jézus Szívét tisztelő ember kapcsolataiban, tetteiben tanúságot tesz Isten szeretetének felszabadító erejéről, tisztelettel és szeretettel közeledik mindenkihez. Az Eucharisztia által be tud lépni Jézus megnyitott oldalának a misztériumába, hiszen a halál és a feltámadás az emberiség szenvedéseinek és reményeinek a középpontja.


Tornya Erika RSCJ


(Megjelent a Szív 2015. júniusi számában)

2017. jún. 6.

Szentlélek

Ha a Szentlélek átveszi egy szív fölött az irányítást, első dolga az, hogy lefegyverezze. 

- Barat Szt. Magdolna Zsófia,a Sacré Coeur nővérek alapítőnője, Napló 1884.aug.



Kép: FB/Life is

2017. ápr. 10.

Nagyhétre

Ha ezen a héten zenét hallgatsz, ezt ajánljuk.
Figyelj, milyen érzéseket vált ki belőled.


2017. ápr. 3.

Enni vagy nem enni?

A Szent Ignác-i lelkigyakorlatok étkezési szabályai

Kép:FB/Life is
Talán furcsa, de tény, hogy Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve nyolc részletes étkezési szabályt is tartalmaz, melyek a négy hétre osztott lelkigyakorlat harmadik hetében kerülnek elő. De miért nem rögtön az elején? Lehetséges, hogy véletlenül kerültek erre a meglepő helyre? Egyáltalán miért tartotta fontosnak Ignác, hogy – az inkvizíció által amúgy is gyanúsan kezelt – könyvében arra is kitérjen, hogy miként tartsunk rendet az étkezésben?

„Ellenkormányzás” az étkezésben
A könyv úgy tekint a lelkigyakorlatot végző emberre, mint aki képes párbeszédbe lépni Istennel, s nemcsak intellektusa, fantáziája, lelke van, hanem testben is él. Ignác a lelkigyakorlatok során végig a teljes embert tartja szem előtt, hiszen a lelki történéseknek egy sor szomatikus kísérőjük is van: szorongás, szomorúság, aluszékonyság vagy álmatlanság, oldottság, levertség stb. Az ima testhelyzetei is változatosak: a 73–90. pontok említik például a térden állva, földre borulva, hanyatt fekve, ülve vagy állva vagy épp teljes sötétségben végzett imát, illetve a sétálva zajló reflexiót is. Ignác megkülönbözteti a mértékletességet és a vezeklést, és a szükséges alvásidőre is felhívja a figyelmet. Az étkezési szabályokat a lelkigyakorlat elején még nem fejti ki bővebben, erre csak könyve második felében, a harmadik hét szemlélődéseinek végén, a 210–217. pontokban kerít sort. Nem véletlen szerkesztési hiba, hogy épp ide kerültek ezek a szabályok. A négyhetes lelkigyakorlat dinamikájában a harmadik hét az utolsó vacsora felidézésével kezdődik, és Krisztus Urunk sírba tételéig tart. A drámai hét során az imák alatt a lelkigyakorlatozó nagyon mély kapcsolatba kerülhet a szenvedő Krisztussal, hiszen azt a kegyelmet kéri tőle, hogy együtt szenvedjen vele. Ha valakinek rendezetlenség van az étkezésében, akkor ezen a – lelkileg igencsak megterhelő – héten testi problémák jelenhetnek meg. A szenvedésben való részvétel például a „stresszevőkből” falási rohamokat válthat ki. Vannak olyan lelkigyakorlatozók, akik épp ellenkezőleg, egy falatot sem tudnak magukhoz venni ilyenkor. Ezért ide kerültek az étkezési szabályok, hogy betartásukkal ellensúlyozni lehessen az étkezési rendetlenségeket, s ezáltal tartósan a mély imában, a szemlélődésben lehessen maradni, minden érzék használatával. A rendezett étkezés segíti a lelki éberséget. Az étkezési szabályok betartásának célja tehát magának a „lelki gyakorlatnak”, az imának a biztosítása, egyfajta „agere contra”, ellenkormányzás, nem pedig valamiféle vezeklés. A hangsúly a mértékletességen van. Ez visszavezet bennünket a Lelkigyakorlatos konyv első pontjához, mely leírja: „lelkigyakorlatnak mondható minden tevékenység, amely a lelket előkészíti és alkalmassá teszi arra, hogy eltávolítson magától minden rendetlen hajlamot, és miután azokat eltávolította, keresse és megtalálja az isteni akaratot, hogy életét aszerint rendezze, és a lélek üdvösségét elnyerje”. Szent Ignác étkezési szabályai végső soron azt támogatják, hogy a lelkigyakorlatozó képes legyen folyamatosan szabad döntéseket hozni Isten akarata irányában.
Tornya Erika RSCJ

A teljes cikk elolvasható A Szív 2017.03. számában
http://asziv.hu/archivum/2017/marcius/forrasok/enni-vagy-nem-enni

2017. márc. 21.

Isten hozott!

A közelmúltban egy fiatal nő kezdte el a jelölt idejét a közösségünkben. Vele együtt  négy fiatal nő készül a szerzetesi életre közösségünkben.
Hálát adunk érte!
Kísérjétek őt imával útján, s minket is, hogy jó befogadó közeg lehessünk számára!

A képen a négy jelölt látható, az őket kísérő jelöltmesternővel :-)




(Ha valaki nem tudja értelmezni, mit jelent, ha valaki elkezdi a jelölt időt, itt egy kis magyarázat a számára: ha egy fiatal nő, aki megfelel minden kritériumnak, amit rendünk megkíván rendbe lépés előtt, s felvételt nyer a jelöltségre, akkor két évre beköltözik a közösségbe, megtartja az addigi munkáját, s bekapcsolódik a közösségi életünkbe. Ha ezen időszak végén kéri a novíciátus elkezdését, s a rend is támogatja ebben, akkor két évre abbahagyja a külső munkákat, s elköltözik a novíciátusba (ami jelenleg Lyonban van). A novíciátus végeztével tesz első fogadalmat, s kap a Tartományfőnöknőtől egy megbízatást, küldetést, hogy melyik közösség tagja legyen, milyen apostoli munkát végezzen (mit tanuljon még, ha szükséges).)